Ezen a héten ezt a két könyvet olvastam:

P.G. Wodehouse: Naplemente Blandingsben

Nagyon különleges ez a befejezetlen regény, mert ez volt az utolsó, amit ez a humoros zseni életében írt. Még a halála napján is ezen a könyvön dolgozott. A Naplemente Blandinsben a leendő regény első 16 fejezetének rövid vázlatát valamint a fellelhető jegyzeteket tartalmazza. Egyrészt kapunk egy nagyon rövid és kidolgozatlan, de tipikusan wodehouse-i regénytöredéket, másrészt beleláthatunk az írózseni munkamódszerébe is.

Igazi különlegesség az író rajongóinak és méltó tisztelgés egy valódi géniusz előtt.

Kicsit szomorú vagyok, mert lehet, hogy ez azt jelenti, hogy az összes Wodehouse könyvet olvastam már. Nem titok, hogy ő a kedvenc íróm és minden magyarul megjelent könyvét többször is olvastam. Valahogy ő az egyetlen, akit soha nem tudok megunni és még nem fordult elő, hogy nem voltam ráhangolódva a wodehouse-i fordulatokra. :)

E.D. Biggers: A sárga detektív

A Charlie Chan könyveket is olvastam már korábban, de pár hónapja valahogy elkapott a felismerés, hogy nem igazán emlékszem a cselekményekre. Úgy maradtak meg bennem, mint nagyon jó, fordulatos krimik, úgyhogy sorban újraolvastam az összeset.

A sárga detektív az utolsó a sorban, amiben a többi regénytől eltérően csak a közepén bukkan fel szeretett kínai nyomozónk. Egy nagyon bonyolult bűnügyről van szó és Duff felügyelő példásan állja a sarat, de eljön az a pont, amikor segítségre van szüksége.

Meg merem kockáztatni, hogy ez a történet a legpörgősebb és a legizgalmasabb mind közül. Minden klasszikus krimi rajongónak ajánlom, ahogy ezt a posztomat is! :)

Köszi, hogy elolvastad! :)