kép: kulturtapas.hu

Sokszor előfordul, hogy megérzés alapján választok könyvet, de bizony az is, hogy csupán anyagi megfontolásból teszem le a voksom egy kötet mellett. Sándor Anikó első könyvével is ez volt a helyzet. Egy könyvvásárlásnál pont még egy könyvnyi összeg kellett az ingyenes kiszállításhoz. Mit tesz ilyenkor egy lelkes könyvrajongó? Átnézi az akciós ajánlatokat. :)

Már régóta foglalkoztatott a spanyolországi El Camino gondolata, pontosan onnantól kezdve, amikor Szirmai Gergő az egyik videójában beszélt a Camino-s élményeiről. Egy időre pihentettem a témát a fejemben, aztán váratlanul ott volt ez a könyv az ajánlatok között, nem is volt egy horribilis összeg, ezért betettem a kosárba.

Megjött a könyvcsomag és valamiért pont ezt a könyvet kezdtem el elsőre olvasgatni. Egy nap alatt végeztem vele, mert nem bírtam letenni. Más volt, mint amire számítottam, de jó értelemben. Az volt, amire éppen szükségem volt. Pörgős, izgalmas és elgondolkodtató. Sokáig kerestem a megfelelő jelzőt, de nem sikerült rájönnöm, hogy mi lenne az. Végül az írónő honlapján rábukkantam a „lélektani könyv” kifejezésre, ami szerintem nagyon találó.

kép: maxonline.hu 

A magazinszerkesztőből lett írónő története nagyon érdekes és izgalmas. Nem sok emberről tudok, aki a jólétet feladta volna az ismeretlenért. Még kevesebbről, aki a személyes történetét, életének fájdalmas időszakait ennyire nyíltan megosztotta volna másokkal is. (Persze sokan vannak, akik megírják a személyes sérelmeiket, de inkább a szánalomkeltés és olvasottság növelés érdekében, mint segítő célzattal). Ehhez bizony nagy bátorság kell. Pont ettől a közvetlenségtől letehetetlenek ezek a könyvek.

Persze az első könyv után elolvastam a másodikat…majd a harmadikat…és most fejeztem be az ötödiket. Szerencsére még van kettő. :) Remélem lesz még több is. :)

Tetszik, hogy olyan országokba jutott el, ahova én is mindig vágytam (Dél-Amerika, India), de valahogy soha nem akartam igazán elutazni. Hitelesen mutatja be mind a pozitív, inspiratív oldalát a helynek és a nyomorúságos valóságát is. Úgy tudja átadni ezeket az élményeket, mintha az olvasó is ott lett volna.

A könyvek nem fejezetekből állnak, hanem rövidebb naplóbejegyzésekből, ezért nagyon könnyű olvasni őket. Benne van, aminek benne kell lennie, de nem több. Egyben kalandregény, útinapló és lelki utazás.

Külön kiemelném, hogy az írónő újságírói múltja is a színes, igényes fogalmazásban nyilvánul meg és nem a nagy szavak felesleges, hatásvadász használatában.

kép: 24.hu 

Magánemberként is példaértékűnek tartom Sándor Anikót és szívből ajánlom a könyveit mindenkinek, aki valós emberi történetekről, már mesébe illő csodákról, utazásról és izgalmas kalandokról szeretne olvasni.

Végül egy rövid interjú az írónővel:

Ha tetszett és olvasnál több hasonlót, akkor like-old a blogot a facebookon is! :) Köszi! :)