Jane Austen regényeit általában a romantikus kategóriába sorolják. Nekem ez mindig nagyon megtévesztőnek tűnt, mert így egy csomó olyan olvasó kimarad a jóból, akinek megvan a véleménye az érzelgős romantikus irodalomról. Pedig Jane Austen sok minden csak nem érzelgős.
Austen valójában egy csöpögősségtől mentes, nagyon éles eszű és nagyon jó megfigyelő képességgel rendelkező írónő. Nem is beszélve a humoráról és a tehetségéről, hogy nagyon hitelesen kifigurázza a kort, amelyben élt, a karaktereket, amik körül vették és a romantikus regények szereplőit, a sajátjait is beleértve. Olvasás közben az ember gyakran azon kapja magát, hogy nagyokat bólogat és elmosolyodik, amikor felismer egy olyan karaktert, akivel ő is nap mint nap találkozik.
kép forrása: en.wikipedia.org
Senki nem tudta úgy körülírni, gyarlóságait és erényeit felfedni az emberi fajnak, mint ő. Mindent észrevett, mindent megörökített és mindezt nagyon elegáns, de abban a korban szókimondónak számító stílusban tette. Akkoriban az illemszabályok nem tették lehetővé, hogy az emberek kimondják a véleményüket helyzetekről vagy jellemekről. J. Austen nem törődött ezekkel a szabályokkal és leírta a meglátásait, ezért sokan lázadónak és különcnek tartották.
„Vendégeskedésünk alatt különösen rossz volt az idő és különösen ostoba a társaság, s ő volt olyan szíves megkülönböztetett figyelmet tanúsítani irántam, amiből hamarosan őszinte barátság lett, és végül rendszeres levelezés. Ma már valószínűleg épp annyira un engem, mint én őt, de ő udvariasabb, én meg előzékenyebb vagyok, semhogy kimondjuk, így leveleink épp oly gyakoriak és szeretetteljesek, mint valaha, kapcsolatunk épp oly szilárd és őszinte, mint a kezdet kezdetén. „
részlet forrása: Jane Austen: Catharine (Kada Júlia fordítása)
Visszakanyarodva a kategorizáláshoz, én biztos, hogy a világirodalmi vagy a humor szekcióba tenném.
Hogy női irodalom lenne? Ezt is vitatnám, mert Austen felolvasásait sok férfi is örömmel hallgatta. A férfiak a háborúban harcoltak és hadizsákmányt gyűjtöttek, ezért nem nagyon volt idejük olvasgatni. A nők otthon maradtak, hímeztek vagy a kertben sétálgattak, vigyáztak a gyerekekre és rossz idő esetén regényekbe temetkeztek. Angliában köztudottan sokszor van rossz idő, ezért a nők elég sok könyvet elolvastak.
Sokan merítettek vigaszt ezekből a történetekből saját sorsuk alakulása miatt. Abban az időben a nők még teljesen ki voltak szolgáltatva a társadalomnak, nem ők választották házastársukat, nem örökölhettek birtokot, nem dönthettek a jövőjükről. A szerelem egy szinte teljesen elítélt fogalom volt akkoriban, illetlenség volt beszélni róla és lenézték azt, aki az ész érveket kizárva az érzéseire hallgatott.
Éppen ezért női írók nem nagyon voltak. A férfiak írtak és ezek az írások megtöltötték a poros könyvtárszobákat. Aztán megjelent a tehetséges Miss Austen. Nem volt könnyű dolga, hiszen nő volt, hajadon és a szegényebb felső osztályból származott. Több udvarlója is volt, de mindnek nemet mondott, szabad akart maradni, hogy írhasson. Végül sikerült kiadót találnia és hatalmas sikere lett, íróként elismerték.
Nem sok írása jelent meg, mert sajnos megbetegedett és nagyon fiatalon meghalt. Összesen 6 regény és néhány novelláskötet köthető a nevéhez, de ezekkel hatalmas népszerűségre tett szert.
kép forrása: janeaustenworld.wordpress.com
„Miss Frances egyszerűen szólva azért ment férjhez, hogy a családját kellemetlen helyzetbe hozza; s mivel választottja egy faragatlan, vagyon és előnyös kapcsolatok nélküli tengerészhadnagy lett, mondhatjuk, hogy remek munkát végzett.”
részlet forrása: Szerelmek és ballépések-Jane Austen füveskönyve (Mártha Bence fordítása)
Aki Jane Austen leghumorosabb oldalára kíváncsi és megriad a vaskos könyvektől, kezdje a kisebbekkel: a Catharine-nel, vagy A klastrom titkával!
Remélem sok új olvasója lesz a fantasztikus írónőnek, mert megérdemli a helyét mindenki könyvespolcán (még a romantikus szekcióban is).
Címek: Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, A mansfieldi kastély, A klastrom titka, Emma, Meggyőző érvek, Szerelem és barátság, Lady Susan, Catharine, Szerelmek és ballépések-Jane Austen füveskönyve
kép forrása: themorgan.org
Nem véletlen, hogy minden regényéből készült filmes adaptáció, a legtöbből nem is egy az évek során. Van, ami tökéletesen sikerült, persze akad olyan is, aminek a forgatókönyvét jobb lett volna kézhezvétel után megsemmisíteni (Büszkeség és balítélet 2005-ös csirkés, összecsapott verziója vagy A mansfield-i kastély története felturbózva egy kis rabszolgaveréssel???)
Austen remek alapanyagot szolgáltatott a filmeseknek. Van szerelmi szál, ármánykodás, humoros és kellemetlen helyzetek, félreértések és nagy felismerések. Mindezek mellett pedig nagyon tapintatosan, de érzékelhetően ott húzódik a történetek mögött a háború, az anyagi nehézségek, a bizonytalanság.
Azt külön kiemelném, hogy a J. Austen szerelmek nem dagályosak vagy lángolóak. Lassan alakulnak ki és inkább a tiszteleten és a megértésen alapulnak, nem a testi vágyakon.
Azt is érdemes tudni, hogy a filmek nem tudják visszaadni azt az élményt, amit egy J.A. regény elolvasása adhat. Nem azért, mert a könyv jobb, mint a film. Azért, mert egy forgatókönyvbe nem lehet beletuszkolni annyi humoros, szórakoztató és éleslátó leírást, mint ami az eredeti szövegben van.
Ajánlott és nem ajánlott filmek:
Jane Austen magánélete (Anne Hathaway és James McAvoy)
kép forrása: est.hu
Az életrajzi ihletésű film az írónő pályafutásának kezdeti szakaszát mutatja be egy szerelmi történeten keresztül. Ha jól tudom a romantikus szál csak feltételezett, nem bizonyított tényeken alapul. Jó a casting, jó a forgatókönyv, látszik, hogy szerettek volna valami minőségit alkotni. Anne Hathaway tökéletes választás volt a főszerepre. Életvidám, őszinte, mély érzésű, pont mint J. Austen.
Büszkeség és balítélet (Colin Firth és Jennifer Ehle)
kép forrása: starity.hu
Az 1995-ös 6 részes feldolgozás szerintem a legjobban sikerült adaptáció. A készítők azzal, hogy nem sűrítették bele a regényt egy 90 perces időkeretbe, hagytak időt arra, hogy a történet és a karakterek kibontakozhassanak. A többi feldolgozásnál is ezt a mintát kellett volna követni. Colin Firth és Jennifer Ehle pedig kiemelkedően hiteles, kidolgozott, profi alakítást nyújt.
A 2005-ös verziót senkinek sem ajánlom. Ezt a történetet nem lehet átadni 90 percben! Borzasztóan idegesítő az egész film. Lehet, hogy aki soha nem olvasta az eredetit egész jónak találja, de aki igen, annak kínszenvedés lesz. A történetből kivették a cselekmény főbb pontjait, egymás után bedobálták őket és az egész egy káoszos, csapongó massza lett. Lehetőleg ne ez legyen az etalon, amihez a többi igényes adaptációt hasonlítják.
Tartózkodó érzelem (Sally Hawkins és Rupert Penry-Jones)
kép forrása: playbuzz.com
Azért légycsapóval egy kicsit megkergetném azt, aki ezt a félrevezető, borzalmas címet kitalálta…
A film a Meggyőző érvek című regényből készült. Itt kicsit más oldalról fogták meg a dolgokat. A két főszereplőt tolták teljesen az előtérbe. Amikor először láttam egy kicsit elbizonytalanodtam, mert furcsák voltak ezek a mély kamerába nézések. Ez egy nagyon erős film, mélyre megy. Sally Hawkins remekül játszik, teljesen más ez a szerepe, mint az eddigiek. Talán az elején meg kell szokni, hogy nem egy gyönyörű nőt látunk, hanem egy meggyötört, reményvesztett arcot. Ezt hangsúlyozzák azzal, hogy többször hosszan szembe néz velünk a karakter és ezzel megosztja a fájdalmát vagy az örömét. Nem egy könnyed romantikus film, úgyhogy randi filmnek nem ajánlom.
A Mansfield kastély (Billie Piper)
kép forrása: marieclaire.co.uk
Ez az a feldolgozás, amiből a második fényévekkel jobb lett, mint az első. Az 1999-ben készült film annyira hatásvadász és rossz, hogy kár volt megcsinálni. A készítők lecsaptak arra, hogy a történetben van egy „megcsalásos” szál, ezt egy kiadós szex jelenettel adják a tudtunkra. Szex jelenet egy Jane Austen filmben!!!! Aztán úgy gondolták, hogy nem eléggé nyomasztó a történet, hát akkor tegyünk bele egy olyan szálat is, ami úgy állítja be az egyik karaktert, hogy egy velejéig romlott, rabszolgaverő-erőszakoló vadállat. Felhívnám a figyelmet hogy a film története szinte köszönő viszonyban sincs az eredetivel.
Szerencsére 2007-ben leforgattak egy másik verziót is Billie Piper főszereplésével, ami követi a könyvet. A film jó lett, könnyen fogyasztható , olyan romantikus ábrándozás stílusú. Nekem mondjuk Billie Piper nem kimondottan egy J.A. hősnő típus, de jól játszik, szerethető lett a karaktere.
A klastrom titka (Felicity Jones és J.J. Feild)
kép forrása: est.hu
Ez az egyik kedvenc regényem és adaptációm. Stílusában inkább kalandos-romantikus. A két főszereplő nagyon magával tudja ragadni a nézőt. Ez egy izgi történet, hogy rövid legyek. A színészek nagyon jók, nem véletlen, hogy Felicity Jones-t azóta Oscar-ra is jelölték.
Értelem és érzelem (Kate Winslet, Alan Rickman, Emma Thompson, Hugh Grant)
kép forrása: filmtrailer.hu
Több átdolgozás is készült ebből a regényből, én csak az 1995-öset láttam és az annyira jó volt, hogy nem akartam megnézni a többit. Itt két szerelmi történetnek is tanúi lehetünk. A két főszereplő jelen esetben két nővér. Talán ebben az egy regényben hozza előtérbe az írónő a szenvedélyt, a lángolást valaki iránt. A két lány teljesen másként éli meg a romantikus vonzódást. Az egyik csak az érzelmeire hallgat és meggondolatlan, a másik a tényeket nézi és próbál mindent reálisan látni. A nagy csavar a végén jön, amikor a két karakter hozzáállása felcserélődik. Itt is ömlenghetnék a színészi játékról, de elég csak a szereposztásra nézni…
Emma (Gwyneth Paltrow és Jeremy Northam)
kép forrása: cineplex.com
Na, ebből is elég sok adaptáció készült, de egyik sem tudta igazán megfogni Emma karakterét. A regény maga is elég terjedelmes, mert Emma gondolatai cikáznak oldalról oldalra benne. Erre nagyon nehéz egy filmet felhúzni. A történet pár mondatban elmondható lenne, az igazi ínyencség a többi részletben rejlik, amit filmvásznon nem lehet megjeleníteni. Nekem végül is tetszett, de hiányérzetem maradt.
Ha tetszett és olvasnál több hasonlót, like-old a facebook-on is a blogot! :) Köszi! :)
