kép forrása: blog.hellomagazine.com

Lisa Jewell brit írónő könyveivel még a tinikorom végén találkoztam először, amikor még nem téma, hanem borító alapján választottam olvasnivalót. A szokásos lányregényeken már túl voltam, de a klasszikusok borzasztóan untattak. Kerestem valamit, amit szívesen olvasnék. Az egyik karácsonyi ajándékválasztós körutamon futottam bele a Ralph bulija színes fedőlapjába. Tetszett a borító és izginek tűnt a könyvismertető a hátulján. Még a vaskosabb könyvektől való viszolygásomat is félretettem, mert annyira vonzott a könyv.

Nekem személyes kedvenceim a békeidőben készült magyar filmek és közülük is a legjobban a Jávor filmeket szeretem. Meg vagyok győződve arról, hogy ha nem Magyarországra születik, akkor világszerte híres színész válhatott volna belőle. A magyar filmgyártás aranykorában az egyik legfoglalkoztatottabb hazai színész volt és karakteres, hiteles játékával sokak számára etalon maradt.

A cím senkit ne tévesszen meg, én kifejezetten bírom az írónő könyveit. Majdnem az összeset olvastam, ami magyarul megjelent. Néhányat angolul is azok közül, amik még várnak a hazai kiadásra.

Akkor miért használom a lesújtó „limonádé” kifejezést? Mert ezek a könyvek egy kicsit szappanopera szerűek. Ugyan a történetek külön állóak, azért nem árt az elejétől fogva követni főszereplőink kalandjait, hogy kellően megértsük és megkedveljük őket.

Én is rosszul indítottam, mert az Agatha Raisin sorozat 20. kötetével kezdtem, mert éppen az került a kezembe. Már olvasás közben úgy voltam vele, hogy én ezt a nőt nem bírom. Szerencsére a háztartásunkban az írónő más könyvei is fellelhetőek voltak, ezért megpróbálkoztam a Hamish Macbeth könyvekkel és láss csodát! Nagyon tetszett! Ebben nagy szerepe volt annak, hogy nem a felénél kezdtem el olvasni a sorozatot.

Hányszor olvashattuk kedvenc könyveinkben, hogy a főhős annak reményében, hogy elszakadjon a szívét vagy elméjét marcangoló gondoktól, leheveredik a szófára és elővesz egy detektív regényt, hogy elterelje a gondolatait!

Ez a recept tökéletesen alkalmazható akkor is, ha nyaralunk vagy ha van egy röpke fél óránk arra, hogy kinyújtóztassuk elgémberedett tagjainkat és idegeinket.

kép forrása: readingpl.org

Janikovszky Éva nevének említésére rögtön a gyerekkönyvei ugranak be. Ezeket nagy részünk ismeri, szereti, találkozott vele otthon, az oviban, a suliban. Ezek nem mesék, hanem gyerekszemszögből mutatják be a mindennapi életet. Nem véletlen, hogy annyira népszerűek, hogy több nyelvre is lefordították őket és külföldön is nagy rajongó tábora van.

Én most nem ezekről szeretnék írni.

kép forrása: mora.hu 

Rejtő írásai mellett nem lehet csak úgy elmenni. Én sem tudtam, amikor kiszúrtam őket az otthoni könyvespolcon. Először is jó sok volt belőlük, ezért arra következtettem, hogy biztos jók is. Nem csalódtam, mert zseniálisak voltak. Gyorsan elolvastam a családi gyűjteményben fellelhető összes Rejtőt. A szerelem azóta is tart és nagy szerencse, hogy újra és újra kiadják őket, mert rongyosra olvastuk valamennyit.

kép forrása: libri.hu 

Jane Austen regényeit általában a romantikus kategóriába sorolják. Nekem ez mindig nagyon megtévesztőnek tűnt, mert így egy csomó olyan olvasó kimarad a jóból, akinek megvan a véleménye az érzelgős romantikus irodalomról. Pedig Jane Austen sok minden csak nem érzelgős.

Austen valójában egy csöpögősségtől mentes, nagyon éles eszű és nagyon jó megfigyelő képességgel rendelkező írónő. Nem is beszélve a humoráról és a tehetségéről, hogy nagyon hitelesen kifigurázza a kort, amelyben élt, a karaktereket, amik körül vették és a romantikus regények szereplőit, a sajátjait is beleértve. Olvasás közben az ember gyakran azon kapja magát, hogy nagyokat bólogat és elmosolyodik, amikor felismer egy olyan karaktert, akivel ő is nap mint nap találkozik.

kép forrása: en.wikipedia.org

Amikor szóba kerül nem nagyon szoktak visszakérdezni, hogy: „Melyik kis herceg? Miről beszélsz?” A kis herceg mára már fogalom. Van, aki olvasta, van, aki csak a napi „magunkba szállós” facebook posztokból ismer néhány idézetet.

Egyre több könyves oldalon lehet találkozni a felnőtteknek szóló színezőkkel. Sokaknak már maga a gondolat is furának és gyermetegnek tűnhet, pedig jobban belegondolva én nem nagyon ismerek olyan embert, aki gyerekként ne szeretett volna színezni. Lehet, hogy a rajzolás nem nagyon ment, a pálcikaemberkék és házikók nem adtak túl nagy önbizalmat a további művészeti érzék fejlesztéséhez, viszont a színezés általában sikerélménnyel zárult. Adott volt egy már megrajzolt forma és csak életre kellett kelteni különféle színekkel.

Kép forrása: groupon.com 

Brunella Gasperini olasz írónő, újságírónő főleg derűs, humoros stílusáról ismert. Leginkább női magazinokban jelentek meg a cikkei és rendkívül népszerű volt az olasz olvasók körében. Több regényt is írt, magyarul csak 4 könyve jelent meg: a családi krónikák 3 része és egy önéletrajzi könyv.

Amikor először olvastam a családi krónikákat, nagyon jókat szórakoztam, tetszett az őszinte, szókimondó, tényleg humoros (értem ezt úgy, hogy a sikítozós, földön fetrengős, röhögő görccsel járó) elbeszélés és sokszor eszembe jutott a saját családom. Sok hasonlóság volt az élethelyzetek és a megoldások terén. Egy értékelő oldalon az egyik hozzászóló azt írta: „Ez a könyv olyan, mint egy nagy ölelés”, és tényleg olyan. Olvasás közben az ember azt érzi, hogy a család része, részt vesz az eseményekben, együtt nevet és sír a szereplőkkel.