Mint minden gyerek, kiskoromban én is nagyon szerettem a színes mesekönyveket. Mivel olvasni még nem tudtam a képek alapján éltem újra a meséket, amiket a szüleim felolvastak.

Az egyik kedvencem a Csodatévő Gopál volt, ami teljesen elvarázsolt. Nem értettem, hogy a kisfiú mitől kék és mitől ilyen erős, de nagyon titokzatos volt az egész és valahogy jó érzéssel töltött el.

A családunkban nagy hagyománya van az angol humornak, sokszor idézünk könyveket, filmeket, karaktereket és aranyköpéseket.

A család minden tagjának a polcán van egy kijelölt hely a Wodehouse szekciónak. Az eredeti angol kiadások mellett, a magyar fordítások is helyet kaptak, mert meglepően hitelesen visszaadják a könyvek és az író sajátos stílusát.  Tény, hogy aki Wodehouse-t akar fordítani ismernie, értenie és szeretnie kell magát a könyvet, amit fordít. Az angol humort magyarra átültetni nagyon nehéz. Ami angolul vicces szófordulat vagy szóhasználat, nem biztos, hogy magyarul is visszaadja azt a humorfaktort.

kép forrása: saját