kép: salon.com 

Barbara Pym angol írónő könyvei a mai napig nagy közönség kedvencek és folyamatosan új kiadások jelennek meg a műveiből. A titka abban rejlik, hogy teljesen hétköznapi témákat dolgoz fel üdítő humorral keverve. Stílusa vicces, friss, elgondolkodtató és rendkívül szórakoztató. Ez a fajta humor nem bántó, hanem kedves, megértő, de nagyon éleslátó is.

kép: openlettersmonthly.com

Az a típusú olvasmány, amin hangosan nevet az ember és bejelöl részeket, amiket majd felír valahova, hogy mindig emlékezzen rá. Tele van aranyköpésekkel és nagy életigazságokkal.

Sajnos magyarul csak 3 könyve jelent meg, de ezekből is évekig el lehet élni, mert annyiszor olvassa őket újra az ember. Nálunk a családban fogyóeszköz lett és kb. évente kell frissíteni a készletet.

Barátnők és ballépések

Jane lelkészfeleségként kerül egy vidéki faluba, ahol próbál megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Mivel nem egy kiköpött háziasszony és sokszor vándorolnak el a gondolatai teljesen más irányba (akár beszélgetés közben is), nem könnyű beilleszkednie. Gondolatait főleg fiatal londoni barátnője foglalja le, akit össze akar hozni a falu jóképű özvegyével. Közben szembesülnie kell lánya kaotikus szerelmi életével és azzal, hogy minden másképp alakul, mint azt előre eltervezte.

Ez a könyv egy sorozat része, a folytatásokat egyelőre csak angolul lehet elolvasni.

Flora az ajtóhoz sietett, és beengedte Mr. Olivert. Sötétkék öltönyt viselt, talán így akarta kifejezni tiszteletét a lelkészlakban elköltendő uzsonna iránt, vagy arra számított, hogy ma este ő olvashatja fel az igét a szertartáson. Közelről nézve természetesen nem volt sem olyan sápadt, sem olyan átszellemült, mint a jótékony templomi megvilágításban.

Mr. Oliver reménykedve nézett körül a szobában. Észrevette a csipkés terítővel borított asztalt, az egész csinos ki teáskészletet: uzsonna tehát lesz, és ha minden jól megy, hamarosan. Nem gondolta, hogy a lelkész iskolás lányával marad kettesben, akinek még a létezéséről is megfeledkezett, amíg ajtót nem nyitott.

részlet: Barátnők és ballépések - Prekop Gabriella fordítása

kép: bookssnob.wordpress.com 

Meghalt a szép galamb

Leonora középkorú, gyönyörű társasági hölgy, aki egy aukción találkozik a régiségkereskedő Humphrey-val és annak fiatal unokaöccsével James-sel. Mindkét férfi első látásra elbűvölőnek találja az új ismerőst, Humphrey rögtön ostromolni is kezdi, míg James inkább egy csodálatos anyapótlékot lát benne. Leonora sorra elhárítja Humphrey közeledési kísérleteit és szeretne minél több időt tölteni James-sel. Magának sem vallja be, de a megszállottja lesz a fiatalembernek és át akarja venni az élete felett az irányítást.

Humphrey közben kitakarította a kocsi csomagterét, eltávolított belőle egy esernyőt, a The Times néhány régi számát, egy törött képkeretet meg egy márvány mellszobrot, azt a fajta kacatot, amely a foglalkozásával jár. Minél hamarabb végez ezzel az üggyel, annál jobb, gondolta. Hozzuk csak el a bútort a leányzótól, be velük Leonora házába, aztán hadd menjenek a dolgok a maguk útján. Amúgy is el volt hűlve Leonorának ezen a hirtelen és – szerinte – hebehurgya akcióján: beköltöztetni magához James bútorát?! És ez sem bölcs dolog, hogy minden előzetes egyeztetés nélkül rátörtnek James metresszére – ő már csak annak tekintette Phoebet -, és visszaveszik tőle a bútort, amit Jamestől kölcsönkapott. De a tudata mélyén közben az a – tudta jól, sunyi – hátsó gondolat munkált, hogy Leonora ezúttal remélhetőleg alaposan elvetette a sulykot. És ha James fellázad, és otthagyja, akkor mit csinál? Mit is csinálhatna egyebet, mint hogy az unokaöcstől átpártol a sokkal hozzáillőbb nagybácsihoz.

részlet: Meghalt a szép galamb – Zentai Éva fordítása

kép: theguardian.com 

Őszi kvartett

Négy 60 év körüli magányos ember ül egy hivatali szobában. Két nő és két férfi. Nem barátok, csupán kollégák, mégis egymáson kívül igazán senkijük sincsen. A hivatalon kívül nem járnak össze, de egymás gondolataiban folyamatosan jelen vannak.

Edwin özvegyember, aki egyedül lakik egy nagy házban. Lelkiismeretesen járja a templomokat és az istentiszteleteket, de nem vallásos megfontolásból, inkább kötelességből. Életének egyetlen öröme, hogy néha G. atyával megiszik egy pohár sherry-t a szertartás után.

Letty soha nem ment férjhez, igazi angol úrihölgy. Szeret olvasgatni, hallgatni a rádiót és kötni. Azt tervezi, hogy nyugdíjazása után leköltözik vidékre a barátnőjéhez és nagy sétákat tesz, valamint részt vesz a nőegylet életében.

Norman agglegény, aki nagyon szeret kötekedni másokkal és szúrós megjegyzésekkel bombázni a kollégáit. Ideje nagy részében felháborodott leveleket ír különböző hivataloknak és szívesen olvassa fel a vásárlás utáni blokkját a többieknek, hogy mennyivel mentek fel az árak.

Marcia az anyjával élt sokáig, akinek halála után teljesen egyedül maradt. Nemrégiben volt egy komoly műtétje és közben teljesen belehabarodott a családos sebészébe. Kényszeresen gyűjti a tejesüvegeket és a konzerveket, mert mi van, ha hirtelen szükségállapot alakul ki.

Ennek a négy embernek a története külön-külön fut és egy ideig a hivatalban kapcsolódik össze, később pedig egymás felemlegetésében. A regény 80%-a belső párbeszéd, mindegyikük folyamatosan kritizálja, lenézi, bírálja a többieket és közben magát próbálja igazolni.

- És mi van azzal a másik nővel, akiről beszélt? Még egy nő dolgozott ott, nem? Azt képzeltem volna, hogy majd ő… - G. atya elképzelése azon a kényelmes elgondoláson alapult, hogy a nőkre minden gondot rá lehet sózni, ők mindent kibírnak.

- Igen, tulajdonképpen joggal képzelhette volna az ember. – mondta Edwin mosolyogva. – De hát maga nem ismeri Marciát, mármint hogy Miss Ivoryt. Persze, ha már erről van szó, ki ismeri?

- Ki ismer bárkit? – meditált G. atya, igen kevéssé járulva hozzá a probléma megoldásához.

- Azt hiszem ez lesz az. Itt lakik. Látja, hogy kirí ez a ház a többi közül? Ez is önmagáért beszél.”

részlet: Őszi kvartett - Zentai Éva fordítása

kép: pinterest.com

Az írónő összes könyvére igaz, hogy nagyon jól vannak megírva és noha a témaválasztás lehetne unalmas is, ebben a formában nem az. Van egyfajta fanyar humor és egy nagy adag életbölcsesség az egész mögött, amin az ember akaratlanul is elmosolyodik. Egyszerre szomorú és szórakoztató, mert remekül mutatja be a tipikus emberi reakciókat.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti az angol szórakoztató irodalmat és szeretne igazán jó, többször használatos könyvet olvasni! :)

kép: tonyshaw3.blogspot.hu 

Ha tetszett és olvasnál több hasonlót, akkor like-old a facebookon is a blogot! :) Köszi! :)